Gyermekkorom óta mély érdeklődéssel figyelem a körülöttem lévő világot. Kíváncsiságom azóta sem hagyott el, így történt, hogy – szerencsémre – olyan hivatást sikerült választanom, amelyben mindezt kamatoztatni tudom. Szakmai szemléletem leginkább a pszichodinamikus elméletekben gyökeredzik.

Emberként életünk során számos kihívást jelentő helyzettel találkozunk, amelyek egy részét sikerrel vesszük, egyéb területeken elakadhatunk. Önmagunkkal kapcsolatos kérdéseinket olyan helyzetek hívják leginkább életre, amelyekben a dolgok nem az általunk elvárt módon alakulnak. Kérdéseket feltenni azonban olykor nehéz, főleg, ha valamiért félünk a válaszoktól.

Az ilyesfajta bonyodalomból bontakozik ki az emberiség egyik legősibb története – az eposz -, amelyben a “hős” fejest ugrik az ismeretlenbe. Azt gondolom, ez a valóságban cseppet sem ilyen egyszerű, az ismeretlen legtöbbször félelmetesnek és kényelmetlennek hat. Mégis mély meggyőződésem, hogy kielégítő megoldásokra csakis az elkerülni vágyott problémáink tengerén átkelve lelünk. Az út során jól jöhet egy kísérő, aki – bár helyettünk nem teheti egyik lábunkat a másik elé – mégis kézen fog, odaadóan és gyengéden átsegít nehézségeinken.

Személyes filozófiám szerint a segítő kapcsolat nem csak a kliens, hanem a segítő jellemét is próbára teszi. A kettejük között kialakuló kapcsolatot nem lehet pusztán szakmaiként, inkább a legmélyebb értelemben vett emberi kapcsolatként tudnám jellemezni. Mindennek szellemében várom a hozzám fordulókat!